2024. április 17., szerda

Környékbeli láperdőkben

A Brinyóban

A Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai egy e-tanösvényt avattak a Brinyóban. A térkép alapján tudtam mire számíthatunk. Az adott utat már többször végigjártam én is, igaz, legutóbb 7 éve. Mivel Tolnán volt dolgom, gondoltam  megnézem mi változott az elmúlt 7 év alatt. Semmi. 
Mindjárt nyitánynak egy írisz, ami izgalmas dolog lenne, ha nagy valószínűséggel nem kertből elvadult példány lenne. Csámpa csak párszáz méterre van innen. 
 A természetvédelmi terület nyitánya. Az  e-tanösvény ismertetője letölthető innen. A vezetőfüzet 2,5 órát ír a 3 km megtételéhez. Én 4,4 km-t mentem 1 óra alatt. A vezető füzet nem számítja hozzá a Csámpáról mért felvezető utat. A vezető füzet végig a töltésen tart minket. Én rövidnadrágban nem vállaltam be az utolsó dzsuvás szakaszt, hanem lekanyarodtam  a jól járható úton az erdő felé. Így nem az eredeti kiindulási helyre értem vissza, hanem Csámpa alsó végéhez. 
Első ránézésre nem túl sokat ígér az út. Egy nyílegyenes csatorna, két oldalán út, egyiken megyünk,  másikon jövünk. Ennél azért izgalmasabb helyszínek is vannak itt, pl. amikor dr. Kalotás Zsolttal jártuk végig a nádast.  Azóta persze sokat száradt ez a láperdő. A vezetőfüzetből megtudtam azt is, hogy neheztel is a nemzeti park arra, hogy a Csámpa-patak vízét nem tarthatják vissza a láperdőnek,  mert a víznek a Dombori-holtágba kell mennie, hogy az ottani fürdőéletet megmentse. Még a helyi gazdák sem nézik jószemmel a nemzeti park víz visszatartási kísérletét. 
Mindjárt egy ritkán látható nagyágyú, farkasalma lepke. 50 ezres természetvédelmi értéke van. 
A 30 fokos melegben hirtelen beértek a nyárfa szöszei. 
Sávos szitakötők. 
A patakra járnak inni a vadak. Számos helyen láthatjuk nyomaikat a partoldalon.
Békaszőlő.
Távoli zsilip és őz.
Részlet a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényből: 38. § (1) Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen:...j) járművel történő közlekedéshez... Van aki nem törődik ezzel. 
Laposhátú acsa. Talán.
Nyári tőzikék garmadája.
Patakmeder. Láttam mocsári teknőst is, de gyorsan elbújt a sűrűbe. 
Rét.
A patak egy kis  fahídról.
Mocsári nőszirom. 
A második rét. 
Bogáncslepke. 
Itt most egy szitakötő felfal egy kisebb lepkét.  
A harmadik rét. Ha több időm van, biztos kóborogtam volna itt is. 
Fűzroncs. 
Erdei hanglat. 
Közönséges nappali bagollyal búcsúzom a tanösvénytől.  Könnyed kis tanösvény ez, ami nagy kalandot nem ígér, de minden percét élveztem. Ha valaki a hatos főúton tart vagy környékbeli, és szeretne a természetben 1-1,5 órát sétálni, annak viszont bátran ajánlható. 

Keselyűsben

Délután kinéztünk Keselyűsbe is. Ez a gyeprészlet a pókbangóval már onnan van. 
Minden kb. két héttel előrébb tart az idén. 
Újdonság az is, hogy az idén mindenfelé látom itt a környéken a pókbangót. 
Olyan helyeken is belebotlok, ahol eddig soha nem láttam őket. 
A Holt-Sió elég magas. 
Mindenütt pókbangó, ha figyelmesen végig nézzük a gyepet. Az itteni pókbangók eléggé alacsonyak, nem növik túl a gyepet. Vigyázzunk, ne tapossuk el őket! 
A vitézkosborok sokkal feltűnőbbek, és sok helyen vannak az idén. Ha odamegyünk hozzájuk nézzünk a lábunk alá, nehogy pókbangót tapossunk el!
A kosboroknál csak a turista volt több Keselyűsben. A sok autó és kerékpár a parkolóban. A turistabarát áraival hódító Fűzfa bisztróvá avanzsált vasúti fogadóépület forgalma is élénk. 
Nagy csodát nem reméltem, de kinéztem a sárosi torony felé is. 
Annyi történt csak, hogy a torony leszakadt lépcsőjét elvitték.  A beton alapozásról nézhettem, hogy van aki nem vár a keselyűsi turizmus jobbrafordulásáig, és maga teremti meg a saját élményeit. 
A torony állapotáról sem a Gemenc Zrt. sem a DDNP honlapjáról nem tájékoztat. Sorsának alakulását talán  a Google Maps-ről és erről a blogról követhetjük nyomon. 
A Gemenc Zrt. által létrehozott rövid de látványos Fekete gólya tanösvény mentén már régóta készülök megmérni ezt a mezei juhart,  de soha nem hozok centit. 
A Holt-Sió kiöntött a vele párhuzamosan futó oldalágakba is. 

2024. április 14., vasárnap

A Havihegyen

 

Ha Pécsen járunk, igyekszünk valami kellemes kikapcsolódást is keresni. Két nyerő helyünk van. A Dömörkapu és a Tettye a Haviheggyel. 
A Havihegy szuper hely. Az egyik ok, hogy rálátni a városra. 
Hétvégén mindig van egy-két fiatal, aki a Rétfalvi-kereszt tövénél ejtőzik. 
Tavaszi dal. 
A szuper hely másik indoka, hogy egy igen érdekes, korai barokk templom (egyben búcsújáró hely is) van itt. 
A város a templom mellől. 
Van itt egy híres mandulafa is. 
A főoltár képe a római Santa Maria Maggiore-bazilika Borghese-kápolnájában lévő Salus Populi Romani ikon (szabadon értelmezett) másolata. A római bazilika az egész Havas Boldogasszony kultusz alfája. Kánonjogilag ez a másolat teljes értékű, össze is érintették az eredetivel, a kép jobb alsó sarkában  még a hitelesítő pecsét nyoma is megvan. Azt azonban nem tudom szó nélkül hagyni, hogy mennyire férfiasra sikeredett Mária ábrázolása. 
Nívós barokk együttes, részletes bemutatása a másik blogomba kívánkozik. 
A Havihegyi szikla tetején. 
Távolban a Nagyharsányi-hegy. 
Kis György pléhkrisztusa a monarchia idejéből,  a mandulafával. 
Sokaknak tetszik itt alkony felé. 
Felmegyünk az egykori középkori kőbánya peremén lévő Balázs-kilátóba is.  
Az egykori pálos Lyceum-templom és a Mindenszetek-temploma. 
A tettyei romok. 
Nagyjából ilyen lenne a kilátás a városra, ha az egykori kesztyű gyár ronda irodaépületét nem húzták volna fel 1972-ben. De felhúzták. Ma az épület az ipakamara székháza. A felfoghatatlanul ronda és oda nem illő irodaház a 2015-ös energetikai korszerűsítés idején új geometrikus díszítést kapott Konok Tamás Kossuth-díjas festő tervei szerint. Az épület igy sokkal jobb lett, de még mindig jobb lenne nélküle a Tettye látványa. Erről szól ez a kép . 
Ennek a nagytotálnak a jobb oldali szélén látható az épület. 
A színház. 
Távolban a nemrég általunk is felkeresett Papuk-hegység Horvátországban. 
Most már mások vannak a kereszt tövénél.